Bach-virágterápia feltalálója
Dr. Edward Bach 1886. szeptemberében született egy walesi rézöntő családban.
Már fiatalkorában észrevehető volt, hogy érdeklődése nem az édesapja mestersége
felé irányul, hanem inkább a gyógyítás, és a filozófia felé. Nagy érdeklődéssel
figyelte és jegyezte fel a munkások körében előforduló testi betegségek
lelki hátterét. Orvosi tanulmányait Londonban 20 éves korában kezdte el,
majd pályafutása baleseti sebészeti osztályon indult. Ez a terület azonban
számára nagyon durvának tűnt, így munkáját a kórház bakteriológiai osztályán
folytatta, ahol oltóanyagokat készített saját kutatásai alapján. Hamarosan
elismertté vált ezen a szakterületen.
1917-ben
rákos megbetegedése miatt megoperálták. Az orvosok mindössze 3 hónapot
jósoltak neki, de szerencsére nem lett igazuk. Dr. Bach felépülése után
egyre jobban próbált eltávolodni a hivatalos orvoslástól, így egy homeopátiás
kórházban helyezkedett el. Itt megismerkedett Samuel Hahnemann munkásságával,
melynek hatására az oltóanyagait már homeopátiás készítményekként állította
elő. Ezeket 7 fő kategóriába osztotta, és mindegyik csoport mellé egy
lelki magatartás típust társított.
Később Londonban saját laboratóriumot és rendelőt nyitott, ahol folytatta
kutatásait, hogy további betegségekre is megtalálja a gyógyírt. Itt módja
volt jobban megfigyelni a betegségek pszichikai háttereit is. 1930-ban
orvoslása csúcsán azonban eladta rendelőjét, hogy visszavonultságában
teljes figyelmét újabb gyógyító növények felkutatásának szentelhesse.
Kutatásainak eredményeképpen egyre több növénynek értette meg gyógyító
üzenetét. Eredményeit volt kollégáival is kipróbáltatta, akik munkájának
folytatására bíztatták.
Közben folyamatosan figyelte és vizsgálta a betegségek és a mögöttük meghúzódó
lelki problémák összefüggéseit, hiszen tudta, hogy csak akkor képes a
beteg teljesen meggyógyulni, ha a problémájának okát lelkében és szellemében
keresi és szünteti meg. Erről így nyilatkozott 1931-ben Soutport-ban tartott
előadásán: ”Paracelsus és Hahnemann megtanított bennünket arra, hogy ne
tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a betegség részleteinek, inkább az
egyéniséget, a belső embert kezeljük, felismervén, hogy ha lelkünk és
szellemünk harmóniába kerül, akkor a betegség magától eltűnik. Ez az alapvető
tanítás építményünk alapja, amit tovább kell fejlesztenünk.”
Kiadott írásaiban egyszerűen és mindenki számára érthetően írta le a virágok
hatásait és a hozzá társuló gyógyulási elméleteit. Az orvosi kamara egyre
kevésbe nézte jó szemmel dr. Edward Bach tevékenykedését, és meg is fenyegették,
hogy működési engedélyét visszavonják. Azonban ez egyáltalán nem zavarta,
és tovább folytatta munkáját.
Bach fokozódó érzékenysége következtében egyre több negatív kedélyállapotot
élt át, melyek hozzásegítették, hogy ezekre is megtalálja a megfelelő
növényt. Kutatásait 1936-ban lezárta, mert munkáját befejezettnek ítélte
meg. 38 féle gyógynövényből készült esszencia sorozata és a Rescue (elsősegély-csepp)
alkotja művét.
Fő célja volt, hogy felfedezéseit ne csak az orvosok, hanem az egyszerű
emberek is használhassák. Ezért országos körútra indult, ahol terápiás
módszereit és nézeteit szélesebb körben kívánta terjeszteni.
1936 november 27-én álmában érte a halál.
tovább a személyes terápiához>>>>