A betegség dr. Edward Bach szemléletében
Dr.
Edward Bach gyógyítói munkásságában Paracelsus és Hahnemann meggyőződését
követte, miszerint a test betegsége a lélek és a személyiség közötti diszharmóniának
következménye. Véleményük szerint akkor betegszünk meg, ha nem figyelünk
lelkünk szavára, mely ösztönös megérzéseinken, vágyainkon keresztül próbálja
mutatni számunkra a követendő irányt.
Mindannyian küldetéssel, meghatározott tanulási feladattal érkezünk a
földre. Ezért lelkünk olyan élethelyzetek elé állít bennünket, melyek
legjobban szolgálják fejlődésünket. Ennek megfelelően már a kiindulási
pontunk is nehezített. Általában olyan családba születünk, ahol a kifejlesztendő
erényünknek még a nyomait sem találhatjuk meg. Például, ha a szeretetet
kell megtanulnunk, akkor olyan közösségben növünk fel, ahol a gyűlölködés
a napi létforma. Ha az anyagi biztonság megteremtése a tanulási feladatunk,
akkor a létbizonytalanság mintáját sajátítjuk el. Ha boldog párkapcsolatot
kell megvalósítanunk, akkor nagy a valószínűsége, hogy szüleink nem ebből
fognak nekünk példát mutatni.
Felcseperedésünk alatt tehát minden olyan élethelyzetet, viselkedési mintát
magunkévá teszünk, mely ellentétes tanulási feladatunkkal. Természetesen
leckéket életünk későbbi szakaszaiban is kapunk, mindezt azért, hogy teljesíthessük
tanulmányainkat és „felsőbb osztályba léphessünk”. Ezeken az akadályokon
keresztül kell felismernünk és megvalósítanunk életfeladatunkat.
A lelkünk ezeken a próbatételeken könnyedén át tudna vezérelni bennünket,
ha meghallanánk üzenetét. Azonban ha erőfeszítései eredménytelennek mutatkoznak,
nincs más lehetősége, mint hogy a betegség nyelvén üzenjen számunkra.
Ezzel próbál rábírni bennünket a „hibás” viselkedési mintánk feladására,
a „helyes” személyiségünk kialakítására, utunk megfelelő folytatására.
Tehát a betegség megnyilvánulási formája és helye nem véletlen. Ezek mind-mind
információtartalommal bírnak „hibáinkról”. Ha figyelünk ezekre a jelekre,
és képesek vagyunk megérteni, és dolgozni a „helyreállításukon”, akkor
személyiségünk és lelkünk közötti diszharmónia megszűnik, így nincs szükség
tovább a betegségre.
Ha képesek vagyunk szívünk szavára hallgatni, és ha olyan emberek között
éljük mindennapjainkat, akiket igazán szeretünk, és ha olyan munkát végzünk,
melyben örömünket leljük, akkor nincs szükség további szigorú leckére.
Ekkor az egészség, boldogság, harmónia természetes létformánkká válik.
Mivel civilizációnk gyógyítási módszere nem a lélek és a személyiség közötti
konfliktus megoldásán munkálkodik, ezért a betegségek valódi okát nem
is értjük meg. Problémáink magyarázatul inkább a baktériumokat, a vírusokat,
az étkezési szokásainkat, az örökölt génjeinket sorakoztatjuk fel. Azonban
érdemes elgondolkodnunk, hogyha betegségünket „csupán” a kórokozók eredményezik,
akkor egyesek miért kapják meg a járványokat, míg mások teljesen egészségesek
maradnak ugyanabban a fertőződési közegben!
Az ellenzők tábora természetesen rámutathat itt az immunrendszer fontosságára.
Ez igaz, de valóban hisszük, hogy az immunrendszerünket a megfelelő táplálkozás,
a megfelelő életvitel eredményezi csupán? Természetesen ezt az eszmefuttatást
a végtelenségig lehetne folytatni, de nem szeretnék semmiféle vitát elindítani,
inkább egy kis elmélkedésre szeretném buzdítani az olvasókat.
Dr. Edward Bach egész életét olyan gyógyírek felkutatásának szentelte,
melyek képesek a betegeket a teljes gyógyuláshoz juttatni. Képzett orvosként
is képes volt belátni, és átlátni, hogy a betegséget nem csupán a test
felől kell kezelni, hanem a személyiségünk által elkövetett tévedésein
keresztül is. Ezért szomorítja el, hogy korszakának modern orvostudománya
csupán a betegség testi eredetű tünetével foglalkozik. Azonban a kiváltó
okot, a személyiség hibáit figyelmen kívül hagyja.
Átlátta, hogy csupán a test kezelése csak látszólagos javuláshoz vezethet,
de teljes gyógyuláshoz semmiképpen. Tisztában volt a gyógyszerek hatásával,
hiszen oltóanyagok kifejlesztésében is részt vett orvosi pályafutásának
kezdetén. Így munkásságának ezen a szakaszán már tudja, hogy a gyógyszer
csupán elnyomja a tünetet, de nem oldja fel a problémát. Ráadásul a látszólagos
tünetmentesség nem készteti a beteget hibáinak kijavítására. Így a személyiségben
megmaradó téves cselekvési-, gondolkodási forma ismét a felszínre fog
törni valamilyen esetlegesen más betegség formájában
Azonban nem adta fel, és folyamatosan dolgozott a gyógyítási szemlélet
megváltoztatásán. Hogy mennyire voltak megalapozottak, vagy naivak elképzelései
a jövő orvoslásával kapcsolatban a folytatásból kiderül.
tovább a személyes terápiához>>>>